Gyönyörű tavaszi nap volt. Nem volt hideg, de kabát azért még kellett :) Bebattyogtam nőgyógyászom magánrendelőjébe a kora hajnali vérvételre, ahol az ügyeletes vámpír az első csapolás után két deci vízzel és megannyi cukorral kínált. Megköszöntem szépen, és fenékig ürítettem a jelenlévők egészségére. Aztán vártam.
Már egy ideje gyanús volt, mi a jó fenéért kívánom annyira az édeset. Oké, nem ér röhögni: naná, hogy terhes voltam, és terhesen az ember mindent összekajál, kétpercenként kíván meg sós, savanyú, édes, majd csípős, aztán keserű, kicsit megint sós, és édessavanyú dolgokat, nade fogadjunk, hogy rajtam kívül senki más nem issza a két deci tejet 8 (!!!) teáskanál Nesquick kakaóval?? Naugye. Szóval, tök gyanús voltam magamnak, nem beszélve az egyre fokozódó kajakómákról, amikoris hatalmas élelmiszerbevitel után ügyesen dőltem ki két-három órára szuszogni a pamlagon, azon elmélkedve, vajon normális-e, ha az ember lánya 5 hónap alatt 17 kilót hízik?? Azt hiszem, elalvás előtt mindig eljutottam odáig, hogy NEM, nem normális - de továbbgondolni sajnos a beájulás miatt nem volt lehetőségem...
Persze, fogtam én mindenre a kívánósságot is, meg a hízást is, de a bánat se gondolta, hogy a terheléses cukor nevű vizsgálat (ami nem azonos a Negro megizzasztásával!) a következő eredményekkel zárul: éhomi érték 5,3. 60 perces 11,7. 120 perces: 12,5.
Minden jóravaló, felkészült kismama tudja, hogy 7-ig jó, 7,8-ig elfogadható az eredmény, utóbbi esetben szeretik megismételni is. Nade 7,8 felett rémes, szörnyű, tragikus és minimumborzasztó, míg az általam produkált kétórás eredmény egyenesen hallatlan! Hogy valakinek két óra múlva nem lefelé, hanem még feljebb menjen a cukra - no hát ez egyenesen nonszensz!
Pedig így alakult. Itt most szakértsünk egy picit: a terheléses cukor nevű vizsgálat a terhesség 20. és 26. hete között végzendő el a protokoll szerint, ugyanis a terminus második felétől termelődnek ezerrel azok a hormonok a szervezetben, amelyek blokkolhatják a hasnyálmirigy működését, ellehetetlenítve ezzel az inzulintermelést. Aki hajlamos rá, annak a testében átmenetileg nem termelődik elegendő cucc a bevitt cukor lebontására, így diétával, súlyosabb esetben pedig kívülről bevitt inzulinnal kell segíteni a terhesmamit, hogy a cukorháztartása ne vetekedjen egy Aranyvasárnapon is nyitva tartó édességboltéval.
Naná, hogy én a második kategória győztese lettem - de ne rohanjunk ennyire előre...
Másfél óra bőgés, majd egy dokibácsinál átbeszélt tanácsadás után kezdtem megszokni a gondolatot, hogy édes vagyok. Méghozzá nagyon. Miután ez a terhesség végéig semmiképpen nem maradhatott kezeletlenül, orvosom tanácsára ellátogattam a diabetológiára, ahol egy kedves, ámde határozott dietetikus megtanította a szénhidrátkövető diéta alapjait, ellátott táblázatokkal és jótanácsokkal, majd azon melegében szívélyesen invitált is egy következő hétfő reggelen esedékes vérvételre. Próbareggelivel. A próbareggeli nem más, mint előre meghatározott diéta szerint kiszabott szénhidrátmennyiség bevitele előtt és egy órával utána mért vércukoreredmény megállapítása, a levett vérből. Úgyhogy nosza, kismama, reggelit csomagol, diabra battyog, szúrat egyet a vénáján, táplálkozik, majd jólnevelten kivár, újabb vért vetet, és reménykedve hazamegy. Délután már hívtak is, hogy sajnos az eredmény 7 felett van, aminek következtében egy hét múlva újrázunk.
A következő heti próbareggeli hasonló eredménnyel zárult, így dokibácsim tanácsára egy napra (érthető?? EGY napra) bevonultam a MÁKKÓRHÁZBA (= MÁV kórház, alias Állami Egészségügyi Központ), ahol az ígéretes nevű terhespathológiai osztály vendégszeretetét élveztem, sajnos közel sem csak egyetlen napig. Az úgynevezett profil abból áll, hogy a cukorgyanús egyén vérét 24 órán keresztül csekkolják, étkezések előtt és után, miközben meghatározott mennyiségű szénhidrátot tol magába. Mindezek eredménye a következő reggeli viziten derül ki, ahol főhősünket szembesítik is a végítélettel: arany angyalom, 7,1-es és 7,2-es eredményekkel nem mész innen Te sehová, legkevésbé haza.
Főhősünk elkámpicsorodik, de bőgni csak a WCben mer, mivel a szobatársa biztosan kiröhögné. Erről nem volt szó, hékás!!! Azt mondtátok, egy napra kell bejönnöm ide, aztán húzhatok is haza! Most meg kiderül, hogy ácsi, innen haza csak akkor mész, ha a cukrod beáll, és megtanulod használni az inzulintollat. Ha jól megy, félsiker. Ha 7 alatti eredményeket produkálsz, elmehetsz, de ne hidd, hogy az olyan egyszerű. Mivel egy héten csak egy napon van diabos konzultáció, ha ezt a hetet rossz eredménnyel zárod, minimum még egyet rá kell húznod. Távozás kizárólag csak csütörtökönként, ha peched van, ebből szépen összejöhet akár 4-5 csütörtök is, míg azon kapod magad, hogy mindjárt szülsz.
Közben a babaruhák nincsenek kimosva ls kivasalva, a kórházi szülőcsomagod igencsak kezdetleges, a kelengye mínuszos, babakocsi nincs, és a lakáson is lenne még mit csinosítani.
Nem éppen felhőtlen állapot ez egy amúgy is hormonoktól túlvezérelt, érzékeny lelkű terhesmaminak. Nehezített pályán befigyel a terhespatológiát körüllengő remek hangulat is: míg Te igyekszel boldog babavárni, addig a szomszéd szobában elvetél egy 17 hetes, majd beindul a hármasikerterhes szülése a 29. héten. A CTG-ről sírás szüremlik, mert nincs szívhangja a frissen behozott anyuka babájának, és a toxémiás lányt is most szállítják át a SOTE-ra, mert koraszül.
Szedd össze magad, kedves kismama! Hát miféle nebántsvirág vagy Te???
